Kántorképzés 60 (1965 – 2025)

„Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 150,6)

Az 1948-as, Csomasz Tóth Kálmán és munkatársai által szerkesztett református énekeskönyv megjelenése után mintegy másfél évtizeddel, 1965-ben tartották az első kántorképző tanfolyamot Debrecenben. Erre emlékezve szervezték meg ugyanitt azt az emlékünnepséget, amelyre nemcsak az anyaország különböző tanfolyamairól, hanem egyházkerületünkből is részt vett egy öttagú küldöttség, melynek tagjai szintén anyaországi tanfolyamokon (Miskolc, Budapest) szereztek kántori képesítést. 

A péntek délutáni érkezést, regisztrációt követően a résztvevőkből alakult alkalmi kórus egy rövid bemelegítés után – melyet Petrőcz Mária tanárnő vezetett – a délutáni, ünnepi istentiszteleten felcsendülő kórusműveket próbálta el. Ezt követően a nagytemplomban folytatódott a próba az orgonakíséretes művek gyakorlásával. 

Az ünnepi, zenés áhítatot Bódiss Tamás, a magyarországi református egyház zenei igazgatója moderálta. Az esemény kapcsán említésre került Kalocsai Ferenc egykori fóti kántor neve, aki idén 100 éve született, Máté János, aki idén lenne 81 éves, valamint Sepsy Károly, akit ez év tavaszán búcsúztattunk. Az első tanfolyamok nagyjai között szeretettel üdvözölte a jelenlévő Berkesi Sándor és Ordasi Péter tanár urakat.

A visszatekintést követően három zsoltárfeldolgozás csendült fel: H. Schütz: Zengjetek minden nemzetek – isteni dicséret a 96. zsoltár szövegére, vezényelt Marczi Ernő, orgonán közreműködött Sárosi Dániel; ezt követően Halmos László: Hogyha az Úr nem őrzi a házat kezdetű motetta hangzott el a 127. zsoltárra, vezényelt Veress Györgyné Petrőcz Mária, majd Tarnóczy László: Ujjongjatok az Úr előtt– kórusmű a 100. zsoltárra hangzott el, e sorok írójának vezényletével.

Ezt követően egy orgonaművet hallgathattunk meg. J. S. Bach: D dúr prelúdium és fúga, BWV 532 – csendült fel Herczegh Zoltán előadásában. 

A dicséretek sorában elhangzott J. Crüger: Csak egyedül a Szentírás vezessen bennünket, vezényelt Bódiss Tamás, közreműködött Bűdi Hella és Varga Virág oboán;

M. Vulpius: Dicsőség néked, Istenünk – vezényelt Pásztorné Gruber Zsuzsanna, orgonán közreműködött Kun Rajmund. Az ének egyes szakaszaiba a jelenlévő gyülekezeti tagok is bekapcsolódtak. Ezt követte J. Sibelius: Igéddel áldj meg bennünket, Urunk – vezényelt Ordasi Péter.

Az igehirdetési szolgálatot Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke végezte a 150. zsoltárból: Minden lélek dicsérje az Urat, dicsérjétek az Urat! Az igemagyarázat során kihangsúlyozta, hogy az istendicséret csak lélekkel történhet, hiszen minden énekesnek és minden hangszernek a teremtőjére nézve kell megszólalnia, annak kell dicsőséget szerezzen, aki mindeneket alkotott, gondvisel és igazgat. 

Az igehirdetést követően D. Buxtehude: Mit Fried und Freud ich fahr dahin, BuxWV 76 című orgonaműve csendült fel, Kun Rajmund előadásában. Gárdonyi Zoltán: Légy hív mindhalálig kezdetű kórusművét Berkesi Sándor vezényelte, orgonán közreműködött Sárosi Dániel. Berkesi Sándor: Már véget ért a nap, mit adtál című kórusműve hangzott el, vezényelt Kurgyis András, orgonán közreműködött Dosek Domokos. 

Az istentisztelet zárásaként L. Vierne: Finale a II. orgonaszimfóniából csendült fel, Dosek Domokos előadásában.

A visszatekintés egyben hálaadás is, hiszen – mint Bódiss Tamás is említette – három generáció nőtt fel ezalatt a hat évtized alatt. Hálával gondolunk vissza mindazokra a tanárokra, akik önfeláldozó munkát fektettek be a kántorképzésbe. Említést nyert ugyanakkor a ReZem (Református Egyházzenészek Munkaközössége), amelynek gondozásában a ’90-es évekkel kezdődően számos egyházzenei kiadvány jelent meg, ezeket mind a mai napig használják a kántorképzésben.

Amíg a csoportkép a templom előtt elkészült, hatalmas kettős szivárvány jelent meg az égen. Összehajolt múlt és jelen, mi királyhágómellékiek pedig hálásak vagyunk, hogy részünk lehetett ebben az ünnepben, hiszen ebből a hat évtizedből 18 évet párhuzamosan dolgozhattunk a magyarországi kántorképzőkkel. A jövendő pedig előttünk, ugyanis ettől a héttől kezdődően indulnak az idei nyári tanfolyamok Debrecenben, Pápán, Budapesten, Sárospatakon, kiskántorképző Monoszlón (Dunántúl) és Istennek hála, idén 19. alkalommal Nagyváradon.

A zenés áhítatot szeretetvendégség követte, ahol a finom étkek mellett fotóarchívum örvendeztette meg a jelenlévőket. Későig tartó beszélgetések, jó hangulatú együttlét zárta a napot.

A találkozó másnapján előadások, visszaemlékezések hangzottak el. Köszönjük a szervezőknek, a házigazdáknak, minden előadónak, orgonistának, karvezetőnek a közreműködést. Isten legyen a szolgálattevőkkel a következő évtizedekben is és áldja meg azon törekvésünket, hogy az orgonapadok mellett mindig legyen képzett kántor, aki az éneket szakszerűen tudja vezetni.

Orosz Otília Valéria