KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET
Akik Istent szeretik, minden javukra van. (Róm 8,28)
410202 Nagyvárad (Oradea), Sulyok István u. 9 szám, Románia - tel/fax: +4-0259-435.386

Egyházkerületünk története

Egyházkerületünk története

A mai Királyhágómelléki Református Egyházkerület a független erdélyi fejedelemség kezdete óta a debreceni – Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott.

Az új korszak az első világháború végével kezdõdött, amikor mind Erdélyt, mind a Partiumot Romániához csatolták az 1920. évi trianoni békeszerzõdés értelmében. Az Erdélyi Református Egyházkerület mellett megalakult a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 183 egyházközséggel és nagyváradi székhellyel. Első választott püspöke Sulyok István bihari esperes volt. Az új román állam nem ismerte el a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakulását. Bár Nagy Károly, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke felesküdött a román államra, a két háború közt is különböző törvénytelen intézkedést tettek a református egyház és más kisebbségi egyházak ellen.

Sulyok István nagyváradi püspök (1921-1944) és Nagy Károly kolozsvári püspök kemény harcot vívott az asszimiláló és diszkriminatív román politika ellen. Az állam a Romániai Református Egyház létét is fenyegette és veszélyeztette a hívek vallási és nemzeti identitását. Egyházunk számára legfájdalmasabb csapás az volt, hogy a nacionalista román állam jogtalanul kisajátította egyházaink ingatlanait és megszüntette a felekezeti oktatás fejlett szervezetét. Románia egyáltalán nem tartotta tiszteletben – a békeszerződés vagy más dokumentumok értelmében – a kisebbségekkel szemben fennálló kötelezettségeit. A trianoni szerződéskötés után a fenti két református egyházkerületet egy országos zsinati modell szerint szervezték. Ettõl kezdve a kolozsvári teológiai akadémia vette át a lelkészek képzését. A súlyos elnyomás ellenére, vagy talán éppen az önvédelem szükségességétõl indíttatva, a Romániai Református Egyház a két háború közti idõszakban lelki megújuláson ment át.

Az 1940. évi bécsi döntést követõen a Királyhágómelléki Református Egyházkerület legnagyobb része magyar fennhatóság alá került, csakúgy, mint az Erdélyi Egyházkerület nagy része. A második világháború után, miután ezeket a területeket Romániához csatolták, egyházunk újjáalakult Nagyváradi Református Egyházkerület néven, míg az Erdélyi Kerület a Kolozsvári Egyházkerület nevet kapta. Csernák Bélát, a hivatalosan megválasztott püspököt nem ismerte el a román kormány. Az 1948-ban történt kommunista hatalomátvétellel a modern történelem egyik legsúlyosabb egyházüldözése vette kezdetét egyházunk ellen. 1948-ban minden egyházi tulajdont államosítottak. 1952-ben és még inkább 1956-ban számos református és más kisebbségi egyházhoz tartozó lelkészt letartóztattak. Az ateista ideológia és diktatúra kora kezdődött el.


1989 decemberében a temesvári református gyülekezet hősies helytállásával kitört a romániai forradalom. Ez a Ceausescu-féle diktatúra leverését jelentette. Ezek után az események után mindkét kerület visszanyerte korábbi nevét. Tőkés László temesvári lelkész választott püspöke lett az Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek és Csiha Kálmán lelkészt az Erdélyi Református Egyházkerület választotta püspökéül, őt követte Pap Géza 2000-ben.

Köztudott, hogy a trianoni békeszerződés utáni idõben elsősorban az utóbbi évtizedekben szenvedte el a Partium és Erdély népe 450 éves történelme legsúlyosabb veszteségét. Az 1989-es változások után a Romániai Református Egyház folyamatosan harcolt a szabad vallásgyakorlásért, hívei vallási, emberi és közösségi jogaiért, valamint oktatási és szociális intézményeinek visszanyeréséért. A lelki és anyagi megújulás útján Egyházunk istentiszteleti helyeket, diakóniai intézményeket és felekezeti oktatási intézményeket hozott létre és törekszik a missziói és társadalmi munka elõbbre vitelére.

Ám a romániai kommunista diktatúra bukása óta komoly akadályok állták útját annak, hogy egyházunk a hivatását teljesítse. Ennek feltételeit a következõkben foglalhatjuk össze:

A jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaadása alapvető kérdés. Ez minden alkotmányos állam és társadalmi igazság nélkülözhetetlen feltétele. Addig nem beszélhetünk alkotmányosságról, demokráciáról vagy társadalmi békérõl, amíg az elmúlt évtizedekben önkényesen elkobzott egyházi, közösségi és egyéni javak nem kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz vagy nem fizetnek méltányos kárpótlást az elszenvedett kárért. A kommunista agresszió következtében a Romániai Református Egyházat 1948-ban több száz egyházi épületétõl és jelentős földterülettõl fosztották meg. Ezek rendezése még mindig nem történt meg.

Egyházunk lelkiismeretbeli kötelességének tekinti, hogy tiltakozzék az igazságtalanság minden formája ellen, és hogy küzdjön az igazság érvényesítéséért. Ez az evangéliumi küldetés egybeesik a demokratikus alkotmányos állam elõírásaival. Minthogy egyházunk valamennyi tagja a magyar etnikai kisebbséghez tartozik, a kisebbségek jogainak teljesítése közvetlenül érint bennünket. Egyházunk népének szolgálata küldetésünkhöz tartozik.

Keresztyén iskoláink az anyanyelvi oktatás fellegvárai. Javaink államosítása elõtt a Romániai Református Egyháznak széles körű, jól szervezett iskolarendszere volt, amihez több mint 500 oktatási intézmény tartozott. Jelenleg három református kollégium működik egyházkerületünkben (Nagyváradon, Szatmáron és Zilahon), az Egyházkerületi Székházban pedig Partium első akkreditált magyar egyeteme, a Partiumi Keresztény Egyetem.

Bízunk benne, hogy Románia útját Európában valódi demokratikus változások és igazi vallásszabadság kíséri majd és megvalósul a kisebbségi jogok érvényesítése, a magántulajdon és kisebbségi tulajdon szentségének tiszteletben tartása Romániában.