Imatúra, amelyen közelebb kerültünk Istenhez

Az Imatúrán, amelyet az Imádság Éve kapcsán 2026. június elsején szervezett a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség Vékony Zsolt vezetésével, lehetőségem volt egy különleges lelki és közösségi úton részt venni. Az út Hóseás 2,16 igeverssel indult: „Magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, és a szívére beszélek.” Ez az ige már az elején meghatározta az egész nap hangulatát, amelyben a csend, az elmélyülés és Istenre figyelés állt a középpontban.

Az út során több megállópontnál is imádkoztunk és énekeltünk. A bevezető imában azt kértük Istentől, hogy ezt az időt teljes szívvel neki tudjuk szentelni, mindazzal, amik vagyunk és amink van, hogy mindez az Ő dicsőségére és szolgálatára legyen. Dicsőítettük mennyei Atyánkat, és hálát adtunk azért, hogy az Ő kezében lehetünk. A természet szépségei – a virágok, a verebek és a pacsirták – is mind arra emlékeztettek, hogy Isten mindenben jelen van, és gondot visel a teremtett világra.

43 személy vett részt ezen a csodálatos körtúrán, a Pádis-fennsíkon. A természet közelsége, a hegyek és a különleges táj szépsége tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy Isten alkotása mindenhol körülvesz bennünket. A túra során nemcsak fizikailag haladtunk előre, hanem lelkileg is elcsendesedtünk és közelebb kerültünk Istenhez.

Az egyik különleges része az útnak az volt, amikor párban kellett beszélgetnünk és különböző kérdéseket végiggondolnunk. Szó esett arról, ki vagyok, honnan jövök, milyen családból származom, milyenek a szüleim. Később csendes imaidő következett, ahol személyesen fogalmazhattuk meg céljainkat, küldetésünket, életünk értelmét, és azt is, miért vagyunk hálásak. Minden megállónál a túravezető újabb kérdésekkel segítette az elmélyülést: mikor fedeztem fel Isten munkáját az életemben, melyek a hitem mérföldkövei, mi ad örömet, hol tapasztalom meg Isten jelenlétét, és milyen jövőt látok magam előtt? A napot énekléssel „Szívem csendben az Úrra figyel” gondolatával zártuk.
Hálás vagyok ezért az alkalomért, mert segített megállni a mindennapok rohanásában, és újra tudatosítani, hogy Isten nem távoli, hanem közel van hozzám. Az Imatúra és a pádisi kirándulás során megtapasztaltam, hogy a csend nem üresség, hanem olyan tér, ahol Isten megszólít és formál. Szeretném, ha ez a nap nemcsak egy szép emlék maradna, hanem egy új kezdet is: hogy figyelmesebben éljek, nyitott szívvel, és bátrabban kövessem azt az utat, amelyre Ő hív engem.

Köszönöm a szervezőknek, Vékony Zsoltnak és Vékony Dórának a lehetőséget, valamint a színvonalas túravezetést és értékes magyarázatokat, amelyek még teljesebbé tették ezt a különleges élményt.
Ilyés Csilla, tanító (Szilágycseh)