A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Lelkészhete
Nagy örömmel és hálával a szívünkben osszuk meg a testvérekkel, hogy idén is megszervezésre került a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészhete, a Bihar megyei Sólyomkőváron,a Béthel Táborban. A résztvevők többsége a Királyhágómelléki Református Egyházkerület különféle egyházmegyéiből érkeztek, de voltak az Erdélyi Református Egyházkerületből is. Már a megérkezésnél megtapasztalható volt, hogy bár különféle helyekről jöttünk, mégis úgy éreztük, hogy testvérek közé érkeztünk. Az együttlétünk nyitó áhítatát a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Missziói ügyosztályának előadótanácsosa, Ghitea-Szabó József Levente tartotta az Ezékiel 27,1-14 alapján.
Minden reggelt imaközösséggel kezdtünk, majd reggeli után egyéni csendességet tartottunk, amikor elvonulva, volt alkalmunk arra, hogy az Úrral való személyes kapcsolatunkat ápoljuk, odaengedve magunkat az Ő jelenlétébe, hogy foglalkozhasson a mi lelkünkkel, életünkkel, adva nékünk azt, amire szükségünk van. Sokaknak ez volt a nap fénypontja.
A délelőtti előadásokonMarco de Leeuw van Weenen, a Tolnai Református Egyházmegye missziói munkatársa segítségével az „igaz ember tévedései” témakörét jártuk körül, a következő történeteket mentén: Jób és a nagy szája (válogatott versek), Mirjám és a bélpoklosság (4Móz.12), Éli és fiai (1Sám.2) és A próféta és kollegája. (1Kir.13).
Egy pár fontosabb gondolat az előadásokból: A dogmatikára szükségünk van a tanítások mélységének megismerésére. ... Vannak olyan gyökér problémák, amikkel fontos foglalkoznunk. ... El lehet homályosítani az Istennek tervét, azáltal, hogy az igehirdetésekben / előadásokban nem beszélünk annak teljességéről, nem a teljes képet tárjuk a hallgatóság elé, elferdítve annak üzenetét, vagy épp hibás következtetést vonva le az olvastottak alapján ...az Isten tudja mit, miért, mikor, és arra hív, hogy mindent a nagy tervének szemszögéből vizsgáljunk, így tekintve az életünk történéseire is... mennyire sikerül „aprópénzre” váltani az Istennek nagy tervét a mi mindennapi életünkre nézve?!... nem jó úgy végezni a szolgálatokat, hogy nem tudunk azonosulni azzal, s a mi részünkről csak megalkuvás lenne ... a (lelki)vezetőkengedelmessége/engedetlensége kihat a jelen, de a jövő generációkra is, ezért nem mindegy miként cselekszünk ... az Isten parancsát és a tőle kapott megbízást tekintve, elengedhetetlen az engedelmesség kicsi és nagy dolgokban egyaránt.
Az ebéd után, pihenés várt ránk, szabadon arra lehetett fordítani, amire szerettük volna. Lehet pihenni, olvasni, sétálni, imasétázni, társasozni, beszélgetni, dézsázni, dicsőíteni az Urat ének szóval.
Egyik délután Berke Sándor, nyugdíjas lelkipásztor testvérünk és kedves felesége, Katalin osztották meg velünk az örömteli házas és áldott szolgálati éveik közös útját.
Minden este a vacsora után, a lelkipásztor házastársak mutatkoztak be egy-egy olyan ige alapján, ami számukra valami oknál fogva fontossá vált, amin keresztül az Isten vezette, megerősítette, formálta őket.
Utolsó nap morzsaszedegetéssel zártuk. Amikor meghirdettük ezen alkalmat, a következő volt a reklámszöveg: Miért érdemes eljönni? Mivel foglalkozunk a lelkészhéten? Röviden így fogalmazhatjuk meg: engedjük, hogy az Úr a kezébe vegyen és „szervízeljen” bennünket. Szükségünk van arra, hogy egy kicsit „leálljunk” és elcsendesedjünk. Jut időnk: egyéni csendességre, szolgálatunkat érintő előadások hallgatására. Ezen kívül, Isten gyógyító, erősítő Igéje fog szólni hozzánk, és alkalmunk nyílik pihenésre, beszélgetésre, testi-lelki feltöltődésre. Egy két gondolat a résztvevők részéről: ...amit itt megtapasztaltam, ebben a testvéri közösségben nagyon sokat ad, jó hatással van a lelkemre, tisztít, erősít ... úgy megyek haza, hogy amit hoztam magammal, azok a gondok, feszültségek olyan távolinak tűnnek, s lazábban megyek haza, jobban az Úrra bízva, reziliensebb vagyok ... szükségem volt erre a szabadságra, töltekezésre ... gyűrött ingként érkeztem, s az Isten szépen vasalgatott ... úgy jöttem, mint egy száraz kút, de betöltekezve megyek tovább, van reménységem, s már látom az utam ... hálás a szívem, hogy jöhettünk, hiányzott már, azt érzem, hogy a „hogy vagy” megtudjuk itt válaszolni, s megtudunk nyílni egymásnak, ez az Isteni csoda, tőle jövő szeretet, s ez az, ami visszahoz ide ... úgy érzem tanultam, de még tanulom, hogy az Úrnak akaratát helyesen cselekedjem, a megfelelő időben, mikor kell visszalépjek, s mikor előre ... hamar eltelt ez a hét .. jó volt újra megerősödni abban, hogy az az Isten, akinek az igéjét olvassuk, akinek az igéjét hirdetjük, kézzel fogható módon van jelen és munkálkodik ... Isten annak ellenére, hogy szent, közel enged magához és az Ő szentségét ki akarja árasztani ránk ...abban erősödtem meg még jobban, hogy az Isten nem feledkezik meg rólunk, s a gyermekeinkről sem... lelkészként könnyen elmagányosodunk, s sokat jelentenek az ilyen vizes helyek, ahol az élő víz árad ... nagyon elgondolkodtatóak voltak az előadások, abból a szempontból, hogy vigyázzunk magunkra, hogyan jár, a szentségben ne kényelmesedjek el, hanem ha az Úrban vagyok, még inkább meglátszódjék az Ő szentsége ... bennem már ott volt rég, hogy jó lesz ez az időszak, s már vártam ...az emberek azt várják tőlünk, amire az Isten elhívott minket, azt éljük.
Az együttlétünket záró áhítattal fejeztük be, melyet Szász Bálint Róbert szilágysámsoni lelkipásztor testvérünk tartotta az Efézus 6,10 alapján“Végezetül legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében!”. Az igehirdetés után közös úrvacsorázással zártuk.
Reményteljesen tekintünk a jövő évre is, s ha Isten is megengedi, akkor szeretnénk megszervezni a következő lelkészhetet is, melynek időpontja 2027. június 21-25.
Az idei lelkészhétért is, a mi Urunknak adunk hálát, hogy megsegített és, hogy sokak szívét arra indította, hogy ilyenformában is közösségben lehessünk Vele és egymással, testvérekkel a Krisztusban, s hogy ebben a közös együttlétben rácsodálkozhattunk az Ő jelenlétére, szeretetére.
„Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak. 4,8a)
Biró Botond lelkipásztor
