Hálaadó istentisztelet Kémeren

Az ünnepi istentiszteleten Bogdán Szabolcs János püspök hirdette Isten igéjét. A környékről érkezett lelkipásztorok egy-egy igével köszöntötték a gyülekezetet. A templom felújítását részben a gyülekezet adományaiból részben a Bethlen Gábor Alap, illetve a romániai Vallásügyi Államtitkárság pályázatainak segítségével sikerült felújítani; utóbbiakhoz az ügyintézésben hathatós segítséget nyújtott egyházkerületünk Közigazgatási Ügyosztálya. 

Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség! Isten áldja meg a Kémeri Református Egyházközséget és Lelkipásztorát!

(Fotó: Torkos Márk Erik/KREK)

Az alábbiakban Fürjes Zoltán helyettes államtitkár ünnepi beszédét közöljük. 

Főtiszteletű Püspök Úr! 

Tisztelt Szenátor Asszony! Tisztelt Képviselő Úr!

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Kedves Testvérek!

Áldást, Békességet!

Nekünk, magyaroknak, különösen kedves hely a templom. Itt élhetjük meg legjobban, legteljesebben, legmélyebben az Istennel való közösséget. A közösséget azzal az Istennel, aki a magyarságot már legalább kétszer tartotta, mentette meg.

Először, amikor I. István királyunkat arra vezette, hogy egész népével áttérjen a keresztyén hitre. Ez a lépés jelentette az eredetileg nomád, pogány magyarság megmaradásának zálogát itt, Európa szívében. Nem voltunk sokan, nem illettünk be a képbe, és nem éltek itt rokonaink, természetes szövetségeseink. De Isten szövetségesünkül, barátunkul szegődött. Ötszáz éven keresztül sikerült így megmaradnunk!

És amikor ötszáz év elteltével, a pogány török és a Habsburg Birodalom között őrlődve úgy tűnt, Magyarország megszűnik létezni, akkor Isten a reformáción keresztül ismét kinyújtotta felénk óvó kezét. Itt, Erdélyben magyar állam szerveződött, református fejedelmekkel, református kultúrával, református politikai éthosszal. 

Megint megmaradtunk! Megint megtartott minket az Úristen!

De a magyarság történelme kisebb léptékben mérve is a megmaradás, a túlélés, az újrakezdés példája. Aligha kell ezt éppen itt bizonygatnom. Egy olyan református közösségben, egy olyan egyházkerületünkben, amely a létét is a megmaradás kényszerének, a magyar reformátusok atyafiak nyakasságának, egyenes, szilárd gerincének köszönheti.

A „köszönheti” szót használtam, holott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület születése nemzeti tragédiánkhoz kapcsolódik. De mi Pál apostollal együtt valljuk:„Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róm 8,28)

Túl azon, hogy ez személyesen is az egyik vezérigém, érdemes megvizsgálnunk, mit is jelent ez az igevers nekünk, mai magyaroknak, mai reformátusoknak?Miként hordoz a kétezer éves hitvallás üzenetet számunkra nem csak a múltunk megértéséhez, de a jelenünk megéléséhez, illetve a jövőnk bizalommal való fogadásához is.

Talán a múlt feldolgozásával kapcsolatban a legkönnyebb alkalmazni Pál apostol mély hitből fakadó kijelentését. Hiszen a múltat mindig visszatekintve, a mérvadó tények többségének, és ami még fontosabb, a múlt eseményei eredményének ismeretében értékeljük. Így mondhatjuk el, hogy habár 100 évvel ezelőtt a magyarságot története legnagyobb tragédiája érte, de volt ereje felállni a sokkból. Az anyaországban és itt, a Partiumban is. Elszakadtak az eredeti egyházkerületüktől az itteni reformátusok? Igen, el. De ez valami új előtt nyitott utat. Lehetőséget adott a partiumi reformátusság számára, hogy bizonyítsa nagykorúságát, rátermettségét, összetartását, gyökereihez való ragaszkodását. És még hosszan sorolhatnám mindazt a pozitívumot, amit a tragédia felszínre hozott. Ekként fordította Isten a szétszakadt magyar reformátusság javára azt, amibe más közösségek esetleg belepusztultak volna. 

Hogy sétagalopp volt-e ez a testvérek számára? Nem, nem volt az. De Isten nem is azt ígéri nekünk, hogy minden könnyű lesz, hogy semmilyen bántódás nem érhet minket. De azt igen, hogy kerüljünk bármilyen bajba, azt Isten a javunkra fordítja: tanít, megerősít, megtart általa. 

És ez a megértés szükséges jelenünk megéléséhez is. Ha körbenézünk a világban, csak fogjuk a fejünket. Háború a szomszédban, a Szentföldön; migránsáradat Európa határain, sőt azokon belül is már; gazdasági válságok követik egymást; a világ hatalmi berendezkedése változóban. Röviden, azzal kell szembesülnünk, hogy a szó szoros értelmében történelmi időket élünk. Ki kell dobnunk azt a kényelmes megközelítést, hogy a történelem csak az, ami a tankönyvekben le van írva, de a jelen, a mi jelenünk nem hordoz olyan felelősségteljes momentumokat, amikor életről és halálról kel dönteni, nem fenyeget a háború közvetlen következményeivel, éhínséggel, hiánygazdasággal, járványokkal. Sajnos éppen az ellenkezője igaz: azok a sorstragédiák, amelyek egyének, közösségek, nemzetek, kontinensek életében már megtörténtek, most újra itt tornyosulnak felettünk.

Ebben a helyzetben kell megértenünk, elfogadnunk, magunkévá tennünk, hogy Isten mindent a javunkra fordít, ha szeretjük őt. Nagyon fontos az igeragozás: nem feltételes módban fogalmaz Pál, nem azt mondja, ha szeretjük Istent, akkor ő akár a javunkra is fordíthat mindent. Nem, itt egy határozott tényállításról van szó: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.”Ráadásul úgy is vezeti be Pál ezt a kijelentést, hogy ez tudáson alapul, nem feltételezésen.

Miért fontos nekünk ez a tudás? Mert ez ad bátorságot, ez ad reményt, ez ad kedvet az élethez. Mindig elgondolkodtat, amikor Budapest 1944-es karácsonyáról látok archív felvételeket. Javában zajlott a nemzet fővárosának ostroma. Mégis, feljegyzések, filmfelvételek szólnak arról, hogy családapák még karácsonyfáért mennek. Kockáztatják az életüket azzal, hogy kimennek az utcára, de karácsonyfát kell szerezni a családnak. Mert az ünnep, a Megváltó születésének ünnepe akkor is ünnep, ha dörögnek a fegyverek. Nehéz elhinnem, hogy még ekkor is születtek gyermekek, de a saját családomban is látok erre példát. 

Nem lehetett ez másként, mint hogy eleink bíztak benne, Isten ezt is a javukra fordítja. 

Ezzel a bizalommal kell lennünk nekünk is, ma is!

És ez a bizalom kell, hogy átvezessen minket a jövőbe. A bizalom más szóval: bizonyosság. Szóval ennek a bizonyosságnak kell minket átvezetnie a bizonytalan jövőbe. Hogyan lehetséges ez? Nem őrültség egy mondatban így összehozni a bizonyosságot és a bizonytalanságot? Kétségtelen, annak tűnhet. De nem az.

Hiszen a Páli ige valójában épp ezt teszi: az apostol ténymegállapítása nem a múltra vonatkozik, legfeljebb felhasználja annak tapasztalatait. De valójában Pál a jelenről és a jövőről beszél. Csodálatos nyelv a magyar: ez az egyszerű fordítás egyszerre két idősíkot is lefed!

Kedves Testvérek!

Azért fontos mindezt tudnunk, azért fejtegettem ezt ilyen hosszan, mert kulcsfontosságú, hogy rendelkezünk-e azzal a tudással, amivel Pál apostol rendelkezett? Kulcsfontosságú, mert tudásunk, vagy éppen tudatlanságunk határozza meg szándékainkat, céljainkat, tetteinket.

Így van ezzel Magyarország, a magyar nemzet kormánya is. Mi Pállal együtt valljuk, hogy az istenszeretet – ha próbákon keresztül is, de – a megmaradásunk záloga. És ennek rendeljük alá tetteinket is.

A kiinduló pont, hogy Isten kijelölte a helyünket. Kijelölte azt a közösséget, aminek keretei között ajándékozott meg minket az élettel. Ezzel egyszersmind kijelölte a felelősségi körünket is. Ez a közösség, amelyben élnünk adatott, és amelyért felelősséggel tartozunk: a magyar nemzet. Feladatunk tehát a magyarság érdekeinek képviselete, a magyarság boldogulásának biztosítása. 

Ehhez a különböző kormányok különböző forrásokból meríthetnek erőt. Ezek a források persze hitem szerint nem egyenlő tisztaságúak, nem egyformán élők. Mi, kereszténydemokraták, azonban az egyedüli tiszta és élő forrásból merítünk, és ez adja bizonyosságot arra, hogy van értelme nemzetet építeni, van értelme kitartani, van értelme összekapaszkodni. Magyarnak a magyarral, keresztyénnek a keresztyénnel. 

Nem szűntünk meg hinni, hogy az ember csak az Istennel való közösségben teljes. Emlékeznek még, mivel kezdtem? Azzal, hogy nekünk, magyaroknak, különösen kedves hely a templom. Ennek megértése az oka annak, hogy a magyar kormány az elmúlt 13 évben Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta területein több mint 3700 templom megújulását és 200 új templom megépítését támogatta.

Az Istennel való közösség fontosságának megértése és megélése motivált minket akkor is, amikor 2010 óta 8000-nél is több egyházi közösségi program – hittanos és családos táborok, lelkigyakorlatok, zarándoklatok, ifjúsági találkozók, imaestek, konferenciák és fesztiválok – megrendezését segítettük elő Magyarországon, a Kárpát-medencében és a diaszpórában. Példaként említhetném itt a Szilágysomlyói Református Egyházmegye ifjúsági táborának támogatását (1,2 millió Ft idén és tavaly).

És amikor arra utalok, hogy értjük, mit jelent nekünk, magyaroknak a templom, illetve mit jelent a templom a partiumi reformátusságnak, akkor különös értelmet nyer, hogy a 2021-ben meghirdetett Magyar Templom-felújítási Programban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 51 temploma születhetett újjá közel 605 millió forintból. 

És az, hogy most itt vagyunk, pontosan mutatja, mit jelent a kémerieknek a templom. Hallani fogjuk, mennyi munka, mennyi imádság, mennyi áldozat kísérte Isten házának megújulását. Igen, támogattuk mi, Magyarország kormánya is ezt a csodás munkát. Mert hiszünk benne, hogy ez a kémeriek javára válik. Javukra válik azzal, hogy megújult örömmel és hálával térhetnek be a megújult istenházába, de akár csak elsétálva a templom előtt is megmelegedhet a szívük, hogy igen, én is elmondtam egy imát, én is segítettem valamiben, én is eszköze lehettem az Úristennek az építkezésben. 

Ne feledjék, amikor ház épül, otthon is épül. Amikor Isten háza épül, akkor Isten népének otthona épül. Lakják be, szeressék, használják, élvezzék! Tartsák meg a jövő nemzedékei számára, és a templom megtartja a jövő nemzedékeit!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Isten áldja önöket!